Hajdú D. András
Cart 0
 
 
 
 
congo-07.jpg
 
 

Cataracta

Dr. Hardi Richárd szemorvos és szerzetes húsz éve gyógyít Afrika szívében, a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Richárd a két magyarországnyi területű megye központjában, Mbuji-Mayiban dolgozik, a térség egyetlen jól felszerelt műtőjében. Innen indul csillagtúraszerűen a megye eldugott szegleteibe, hogy esélyt adjon azoknak a betegeknek is, akik 600–800 kilométerre laknak a szemészeti centrumtól. Tömegközlekedés nem lévén, a betegek (gyakran öregek és gyerekek) gyalogosan teszik meg az utat. Rokonokba kapaszkodva vagy bicikli csomagtartóján érkeznek Richárd ideiglenesen felállított műtőjébe a szürkehályog miatt sokszor addigra már teljesen világtalan páciensek. Ahogy Richárd fogalmaz: "Ezeken az utakon 300–400 kilométer megtétele olyan, mintha azt kérném valamelyik budapesti beteg hozzátartozójától, hogy a hetven éves vak nagymamáját tolja ki Párizsba a biciklije csomagtartóján…” Sokaknak ez az egyetlen esélye arra, hogy ne vakon és kiszolgáltatottan éljék le az életük hátralévő részét egy sárkunyhó belsejében. Márpedig a betegek döntő többsége egyszerű szürkehályogban szenved. Az egyenlítői nap ereje és a szűrés hiánya miatt ez a régió különösen érintett a hályogos megbetegedésekben, pedig ez a szembetegség egy 15 perces egyszerű rutinműtéttel kezelhető volna. Mindkét hályogos szem esetén ez az idő 30 perc.

 
 
 

Dokumentumfilm készül

Tető alá kerül ez is, az is.

2019 első negyedévében mozgóképben folytatom tovább Dr. Hardi Richárd történetét. Elkísérem Richárd testvért a szokásos esőerdei kitelepülésére, ahol megint százával látja majd el a rászoruló szemészeti betegeket. Ezenkívül forgatunk Mbuji-Mayiban is, az épülő szemészeti klinika helyszínén. Három éve, amikor kint voltam Kongóban, még a pusztában nézegettük a földre kifeszített zsinórokat, és némileg szkeptikusan hallgattam Richárd doktort, hogy itt nemsokára több százmilliós szemészeti centrum épül, ami az emberek jólétét szolgálja majd akkor is, ha ő nem bírja már erővel. Hosszasan és átszellemülten magyarázta nekem, hogy helyi orvosok fogják átvenni az ő huszonéve tartó munkáját modern kórházi körülmények között. Minderre persze még nincsen meg a forrás, de “Isten vezet majd az úton…” -- mondta.

Az álom mára megvalósulni látszik, ugyanis a néhány éve még csak papíron létező kórház az adományoknak köszönhetően rohamtempóban épül, lassan a teljes komplexumra rákerül a tető. Eltelt három év, és mit ad Isten, Richárd óriási erővel és elszántsággal megvalósítja álmát. Én pedig ott leszek megint, hogy mindezt megörökítsem.

 
epitkezes_HDA5714.jpg
epitkezes_richard_honlapjarol.jpg
 

Nehézségek

Amikor Richárd testvér megírta nekem, hogy a kongói első számú főúton jutunk majd el a célunkig, eléggé elszontyolodtam. Azon tipródtam, hogy képtelenség lesz úgy fotózni, hogy a missziónk csak végigrobog a főúton. Nos, az itt látható videó segít eligazodni abban, hogy mit is takar pontosan a “kongói első számú főút”.

Még az elpusztíthatatlanként aposztrofált, legendás Toyota Land Cruiser is kerülhet bajba, de Kongóban más dolgok is megsemmisülhetnek pillanatok alatt, ha a sors úgy hozza. Így jártam én mindjárt az első nap, amikor bedugtam a kongói kórház hálózatába a méregdrága Macintosh-omat, aminek abban a minutumban le is égett az alaplapja.

 
 
congo-12.jpg