Hajdú D. András
Cart 0
 
 
 
 
congo-07.jpg
 
 

Cataracta

Dr. Hardi Richárd szemorvos és szerzetes húsz éve gyógyít Afrika szívében, a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Richárd a két magyarországnyi területű megye központjában, Mbuji-Mayiban dolgozik, a térség egyetlen jól felszerelt műtőjében. Innen indul csillagtúraszerűen a megye eldugott szegleteibe, hogy esélyt adjon azoknak a betegeknek is, akik 600–800 kilométerre laknak a szemészeti centrumtól. Tömegközlekedés nem lévén, a betegek (gyakran öregek és gyerekek) gyalogosan teszik meg az utat. Rokonokba kapaszkodva vagy bicikli csomagtartóján érkeznek Richárd ideiglenesen felállított műtőjébe a szürkehályog miatt sokszor addigra már teljesen világtalan páciensek. Ahogy Richárd fogalmaz: "Ezeken az utakon 300–400 kilométer megtétele olyan, mintha azt kérném valamelyik budapesti beteg hozzátartozójától, hogy a hetven éves vak nagymamáját tolja ki Párizsba a biciklije csomagtartóján…” Sokaknak ez az egyetlen esélye arra, hogy ne vakon és kiszolgáltatottan éljék le az életük hátralévő részét egy sárkunyhó belsejében. Márpedig a betegek döntő többsége egyszerű szürkehályogban szenved. Az egyenlítői nap ereje és a szűrés hiánya miatt ez a régió különösen érintett a hályogos megbetegedésekben, pedig ez a szembetegség egy 15 perces egyszerű rutinműtéttel kezelhető volna. Mindkét hályogos szem esetén ez az idő 30 perc.

 
 
congo-02.jpg
 

Dokumentumfilm készül

Tető alá kerül ez is, az is.

2019 első negyedévében mozgóképben folytatom tovább Dr. Hardi Richárd történetét. Elkísérem Richárd testvért a szokásos esőerdei kitelepülésére, ahol megint százával látja majd el a rászoruló szemészeti betegeket. Ezenkívül forgatunk Mbuji-Mayiban is, az épülő szemészeti klinika helyszínén. Három éve, amikor kint voltam Kongóban, még a pusztában nézegettük a földre kifeszített zsinórokat, és némileg szkeptikusan hallgattam Richárd doktort, hogy itt nemsokára több százmilliós szemészeti centrum épül, ami az emberek jólétét szolgálja majd akkor is, ha ő nem bírja már erővel. Hosszasan és átszellemülten magyarázta nekem, hogy helyi orvosok fogják átvenni az ő huszonéve tartó munkáját modern kórházi körülmények között. Minderre persze még nincsen meg a forrás, de “Isten vezet majd az úton…” -- mondta.

Az álom mára megvalósulni látszik, ugyanis a néhány éve még csak papíron létező kórház az adományoknak köszönhetően rohamtempóban épül, lassan a teljes komplexumra rákerül a tető. Eltelt három év, és mit ad Isten, Richárd óriási erővel és elszántsággal megvalósítja álmát. Én pedig ott leszek megint, hogy mindezt megörökítsem.

 
epitkezes_HDA5714.jpg
epitkezes_richard_honlapjarol.jpg
 

Nehézségek

Amikor Richárd testvér megírta nekem, hogy a kongói első számú főúton jutunk majd el a célunkig, eléggé elszontyolodtam. Azon tipródtam, hogy képtelenség lesz úgy fotózni, hogy a missziónk csak végigrobog a főúton. Nos, az itt látható videó segít eligazodni abban, hogy mit is takar pontosan a “kongói első számú főút”.

Még az elpusztíthatatlanként aposztrofált, legendás Toyota Land Cruiser is kerülhet bajba, de Kongóban más dolgok is megsemmisülhetnek pillanatok alatt, ha a sors úgy hozza. Így jártam én mindjárt az első nap, amikor bedugtam a kongói kórház hálózatába a méregdrága Macintosh-omat, aminek abban a minutumban le is égett az alaplapja.

 
 
congo-12.jpg